Otthon, Te Édes

Amikor gyermeket várunk a legtöbbször még igen tudatosak vagyunk minden – a gyermekkel kapcsolatos – dologgal kapcsolatban. Amikor aztán megszületik a pici, úgy íródnak át az elvek, változnak a szokások. Az egyik ilyen terület tipikusan a játékokkal kapcsolatos elveink…

Gyerek = játék?

A gyereket valóban sokszor összekapcsoljuk a játékkal és a játszással, ami így rendben is van, hiszen a gyermek legjobb fejlesztője a játék (elsősorban a szabad játék). De vajon jó-e az neki, ha születésétől fogva elhalmozzuk ezernyi játékkal, amelyeket aztán pár nap múlva már el is felejt? Az első elvünk tehát itt dől meg: hiába határozzuk mi el szülőként, hogy a gyermekünknek csak természetes anyagból készült, fa- vagy textiljátékot fogunk adni (amilyenek kaphatók például a www.vesszoparipa.hu webáruházában), és teljesen száműzzük a műanyagot a környezetéből, valamint arra is odafigyelünk, hogy ezek a játékok milyen felületkezelésben részesültek. Nem fogunk a gyermekünknek szintetikus anyagból készülő, vegyi anyaggal kezelt játékokat adni, és még sorolhatnánk a kritériumokat.

Aztán megszületik a várva várt gyermek, és nem telik el fél év, és a szobája teli van műanyagabbnál műanyagabb játékok sokaságával, majd ez így folytatódik évekig. Egy-egy születésnap vagy karácsony csak tovább fokozza a mennyiséget, és nekünk szülőként nem lesz szívünk azt mondani, hogy ezt vagy azt a játékot kidobjuk. Mert az egyiket a nagymama adta, a másikat a dédi vagy a keresztszülő, a harmadikat pedig úgy szereti, stb. és így egyre csak halmozódnak a játékok.

A felhalmozott játékok között persze rendet tartani sem könnyű: előfordul, hogy újabb és újabb szekrényekre, komódokra, de mindenképpen új tárolókra lesz szükségünk. És legfőképpen sok-sok helyre. Mindehhez még hozzájárul az is, hogy amint a gyermek „tudatára ébred”, ő is elkezd ragaszkodni a játékaihoz, gyűjteményeihez, és innen aztán nincs megállás: a tárgyak csak gyűlnek-gyűlnek.

Természetesen vannak karakán szülők, akik végig ragaszkodnak a kitűzött célokhoz, és tudatják a család többi tagjával, hogy ne vegyenek a gyereknek játékot, vagy még keményebbek, akik ki is dobálják a felesleges kacatokat, de valljuk be, a legtöbben nem így teszünk. Egy középutas megoldás lehet a rotálás: egy időre eltesszük a gyermek szeme elől a játékokat, de nem dobjuk ki, majd egy félév múlva elővesszük, és az addig elöl lévőket tesszük el. Így minden elővett játék az újdonság varázsával hat rájuk, szinte nem is kell újabbakat beszerezni. Az is előfordul, hogy idővel az eltett játékok elfelejtődnek, és akkor már megszabadulhatunk tőlük. (Ha nincs szívünk kidobni a még teljesen használható játékokat, akkor adományozzuk oda szegényebbeknek vagy a bölcsődék, óvodák is örülni fognak nekik, hiszen ott sokkal gyorsabban amortizálódnak a játékok.)

Legyen inkább élmény, mint tárgy!

Ahogy a tárgyak gyűlnek az évek folyamán, úgy határozzuk el, hogy a legközelebbi szülinapra csak egy dolgot fog kapni a gyermekünk, de persze ezt nem sikerül betartani. Ha zavar minket a tárgyak tömege, akkor a nagyobb gyerekeknél bevezethetjük, hogy nem tárgyat (játékot, ruhát) fog kapni a szülinapjára, hanem élményt. Ez lehet egy kirándulás, egy állatkerti belépő, cirkusz, bábszínház, cukrászda, stb., a lényeg, hogy az együtt töltött minőségi időben a gyermekünk is gazdagodik és mi is, megismerhetjük egymást egy új oldalról, nem mellesleg pedig nem kell az újabb játékoknak új tárolót vásárolnunk!